2nd. Balhés buli..

Aloha! Itt is lenne az ígért következő rész. Előre köszönöm azt a HÁROM kommentet, imádlak titeket. Sajnálom, hogy olyan követelező voltam, hülyeség volt. Remélem evel is meglesztek elégedve, és ha tetszik kommentelhettek, nem szabok határt.
Nem is rablom értékes időtöket tovább, kellemes olvasást.

                              Love Ya, szintii.

FUCK YOU, FOREIGN BOY!

Az utolsó simításokat végzem ruhámon, hogy tökéletes legyen. Még egyszer szemügyre veszem magam, nem is rossz!
Elgondolkodva forgok ide oda, mennyire megváltoztam. Már nem az a kis göndör fürtös kislányka néz vissza rám a tükörből, fogszabályzóval, és nagy bundás pulcsival, hanem egy igazi nő, aki jól elrontotta az életét.
Ha anyám meglátná rajtam ezt a ruhát, sikítva szaladna ki a világból, kezében a nem sokat takaró bulis cuccal.
És még nem is beszéltem Mrs. Horanról, akarom mondani, Maura- ról. A mai napig nem szoktam még meg, s néha le Mrs. Horanozom, nem, még, hogy Anya- nak hívjam. Kizárt, egyenlőre. Még fel kell rendesen dolgoznom a történteket, mielőtt tovább lépnék. Hisz, nem olyan könnyű elfeledni egy anyát, főleg nem feldolgozni a halálát. Nehéz, és egyben keserű dolog, rémisztő.
Mindenki azt hiszi én vagyok a kőkemény, erős csaj, aki mindent leszar, holott ez rohadtul nem igaz. Én is ugyanúgy érző lény vagyok, mint bárki más, ezt Haroldka fejébe is bele kéne verni.
Sajnos néhány ember a külső alapján ítél, ami rossz. Először megkéne ismerni az embert, nem rögtön oltani a sárga földig.

Nagy nehezen kiszabadulok cikázó gondolatmenetemből, s belebújok fekete platform magassarkúmba. Magamhoz veszem láncpántos retikülöm, ami a telefonom, s némi kézpénzt rejt.
Kecsesen lépdelek lefelé, erősen tartva a lépcső vonalán helyezkedő korlátot, nehogy nyakam törjem. Elégedetten fújom ki a levegőt, mikor újra biztos talajra lépek.
Első megjegyzés: Soha ne lépcsőzz 15 centis sarokban!

Már mindenki az ajtóban várakozik, én lennék az utolsó? Azért eddig nem készülődök. Vagy, mégis?
- Végre - fúja ki a levegőt Harry - Erre kelett enyi idő? - néz végig rajtam, és alig láthatóan nyel egyet. Aha, erre kelett enyi idő.
- Kussolsz, Styles - nézek rá a tőlem telhető legcsúnyábban. A mai napomat nem fogod elcseszni, göndörke, jegyezd meg! - mondom magamban, mint, hogy most is egymás torkának essünk.
- Azta - nyögi ki Niall - Ha nem lennél a hugom...
- Jajj, fogd be te is - boxolok a vállába - Inkább menjünk.
- Menjünk - ismétel meg Kate, aki rendesen kitett magáért.
Előre megyünk, mint lányok, persze, éljen a lovagiasság!

A kocsi előtt megállok, s kezem az nyitó izére helyezem - aminek sosem tudom a nevét -.
- Zayn, Harry és Louis! Most azonnal vegyédek le a szemeteket a seggemről, különben törött orral távoztok - fordulok meg - Főleg te, Malik! - bökök Kate felé, aki szinte röhögőgörcsöt kap.
- De, én.. - kezdi, de leintem.
- Ezt egy nő megérzi. S ha jól tudom, neked is van barátnőd - teszem kezem Lou vállára, mondandóm nyomatékosítása képpen.
Egy szó nélkül megrázza a fejét, majd behuppan a kocsiba, Zayn és Niall közé.
- Akkor én nézhetem? - vigyorog kajánul a göndörke.
- Inkább, szálj be - mutatok a járműre.
- Előbb te - tekint egy pillanatra, lentebb a keleténél.
- Csak lassan a szemekkel öcsi - fogom meg a kezét, majd meglököm a kocsihoz. Sóhajtva beszáll, amit követően én is helyet foglalok. Szerencsére nem melette, de az sem vígasztal hogy velem szemben ül. Egész végig bámulok ki az ablakon, az eredetinél kicsit sötétebb csillagokra.

Öblös léptekkel indulok újra a bárpult felé, mamár kitudja hanyadjára. Nem erősségem a sok ivás, na jó, kit hülyítek, imádom az alkoholt. Persze nem alkoholista szinten, csupán elengedem magam a társaságban. Végtére is, ilyen egy normális 18 éves lány, nem?
- Egy Bloody Mary- t kérek szépen - üvöltöm át a zenét, hogy a nem épp helyesnek mondható, ám annál jobb fejebb csapos srác értse amit mondok. Mosolyogva bólint, majd neki kezd az ital készítésének.
Pár percen belül elém tolja, a bele helyezett műanyag esernyős díszítéssel, ami minden vendégnek jár. Jó ízűen kortyolgatom, ízlelő bimbóim elégedetten ízlelgetik az erős italt.
Az üres poharat a kék márvány pultra helyezem, majd a táncoló tömegbe vetem magam. A kék neon fények akaratom ellenére is jól megvilágosítják ígyis elég feltűnő dekoltázsomat, amit a passik jól meg is bámulnak. Kanos seggfejek.
Jólesóen riszálom magam egy csapat lánnyal, mikor két kéz markol csípőmbe. Ilyedten kapom hátra a fejem, ahol körülbelül egy nálam, 4- 5 ével idősebb srác, homályos tekintettel bámulja mellem, alsó ajkát harabdálva. Fenekemnek dörzsöli ágyékát, amitől kiráz a hideg. Persze rossz értelemben, mi másban?
Kétségbeesetten lököm el magamtól, majd próbálok elveszni a tömegben.
Mikor azthinném, hogy sikerült, megjelenik előttem, és elkezd valamerre rángatni. Próbálom kiszakítani kezem az övéből, miközben teli torokból ordibálok. Nem hat.
A wc-k felé húz, egyenesen be a férfi mosdóba. Neki lök a hideg csempének, ami fájdalmasan koppan hátammal.
- Eressz! - kapálózok.
Nem szól semmit, rögtön nyakamra tér, s csókokkal lepi be. Alkohol szagától elkap a hányinger, ahogy attol is, ahogy hozzám ér.
Lejebb húzza ruhám mellem takaró részét, hogy meglássa idomaim. Undormányosan elvigyorodik, majd vissza engedi az anyagot. Keze lejjebb vándorol, megtalálva miniruhám szélét.
Hangosabban kezdek ordibálni, visítozok, mint egy idióta. De az istenért, megakarnak erőszakolni!
- Valaki! Kérem, segítség! Segítsen már valaki! - fordítom oldalra a fejem, hogy ne bírjon megcsókolni. Fejem erőszakosan maga felé fordítja, miközben hosszú nyelvét letolja a torkomon, csók formájában. Öklendezni kezdek, forró könnyeim utat törnek maguknak. Erőtlenül rogyok össze, ha a „támadóm” meg nem tart. Sírógörcs kerülget, ellenkezni sincs már időm.
Feljebb húzná a fekete ruhát, ha valaki meg nem szólal.
- Engedd el te mocskos állat! - hangzik fel megmentőm ismerős hangja.
A hozzám simuló test hamar kerül le rólam, s egy pofonnal kiterül a földön. Harry fölé kerekedik, majd egyiket a másik után üti a fejét ököllel.
- Harry, hagyd - suttogom, többre már nem is telik, összesek a földön, le a fal mentén.

              HARRY STYLES

- Nem láttátok Rose- t? - kérdezi Niall, miközben vodkás poharát a box asztalára rakja.
- Nem - rázza meg mindenki a fejét egyszerre.
- Én.. utoljára, mintha láttam volna - vakarja meg a tarkóját Louis.
- Hol? - kaptam felé a fejem.
- Nem akarok hülyeséget mondani, nem biztos, hogy őt láttam, de mintha egy pasival ment volna a férfi wc felé.
- Mi? És ezt csak most mondod? - pattan fel idegesen Niall, de vissza is esik.
- Megnézem - álok föl, és megyek a wc felé. Még szerencse, hogy én ma nem ittam semmit. Ritka pillanatok egyike.
Egyre közelebb a wchez segély kiáltást hallok. Biztos csak a képzeletem játszik velem.
Benyitok az illemhelyiségre, a szívem ezerszer gyorsabban kezd verni. A levegőm elfogy, a szememet ellepi a düh.
- Engedd el te mocskos állat! - ordítok rá, majd letépem Rosalie- ról az idegent.
Kezem ökölbe szorítom, s hatalmas pofonnal juttatom földre. A lábára ülök, és úgy ütöm tovább. Ezt nem hiszem el!
- Harry, hagyd - suttogja mögüllem egy sírós hang.
Felállok, majd feltépem a pasast is a földről, és a karját erősen fogva lököm ki az ajtón.
- Ne lássalak többet - sziszegem a fogaim közt, majd vissza sietek Rosehoz. Óvatosan az ölembe húzom, mire kicsit megriad. Nyugtatóan simogatom a hátát, ám a zokogása csak erősödik - Csss, itt vagyok, nyugodj meg, vigyázok rád - ölelem szorosabban.
Vigyázok rád - suttogom magamban.